Pár hónapja beleestem egy nagyon rendes srácba,akit ugyan már régről ismertem,de nem igazán beszéltünk. Aztán egyszer amikor összefutottunk leültünk és beszélgettünk töménytelen mennyiségű hülyeségről és komolyabb dolgokról is. Aztán barátnője lett és nem igazán találkoztunk mert a hétvégéket a lánnyal töltötte, amit meg is értettem (még nem voltam belé esve, MÉG)... 1 hónap múlva azonban megint elkezdtünk találkozgatni hetente, kéthetente.Mindig kimentünk egy kis dombocskához és ott beszélgettünk számtalan témáról teljesen fesztelenül. Aztán egyszer csak azt vettem észre magamon, hogy hiányzik és, hogy izgulok amikor vele vagyok, egyszóval kezdtem belegabalyodni...Olvastam egy csomó könyvet a testbeszédről ami lehet, hogy hülyén hangzik, de nagyon érdekes. Szinte megtanultam, hogy mit kell figyelnem, hogy megtudjam tetszem-e neki vagy ez megint egy egyoldalú ,,szerelem" lesz,természetesen az én részemről.Ami furcsa, hogy valahogy megint eltávolodtunk egymástól és nem igazán beszéltünk egy darabig...Mivel rólam tudni kell azt, hogy elég büszke típus vagyok ( ha ez a jó szó), mert én elhatároztam, hogy nem fogok sms-t írni neki, meg ráírni fb-n.. Úgy voltam vele, ha majd akar vmit akkor majd keresni fog....
Hát igen , de NEM keresett....
Ahogy teltek a napok elhatároztam, hogy szépen lassan elfelejtem és teljesen kigyógyulok belőle...Egészen jól haladtam,addig amíg össze nem futottam vele az utcán és tessék romba dőlt az én édes kis tervecském....Elhívott hozzájuk, hogy kosarazzunk, én persze hárítottam, mert nem értek semmiféle labda játékhoz, de addig addig győzködött,hogy azt gondoltam, hogy 30 perc hülye labdázás nem fog ártani, de azért mondtam neki, hogy megyek, de el kell kérnie aputól, amit meg is tett.
Na igen, a kosarazásból gyorsan tollaslabda lett (két perc kosár után már 12-0 -ra vezetett...).
És a következő 10 percben végleg szertefoszlott a tervem, miszerint én majd szépen lassan elfelejtem... Ugyanis lefeküdt mellém a fűre és elkezdett csikizni..a végén nekem sikerült felülnöm Ő meg feküdt mellettem és simogatta a lábamat. Majd hirtelen elhívott magához másnapra beszélgetni meg napozni...A bökkenő az volt, hogy másnap szakadt az eső és nem is lett semmi a talákából, köszönhetően a Sors fintorának...
Következett 3 végtelennek tűnő hét (és megint kezdtem beletörődni, hogy ez egy hatalmas hülyeség) amikor egy havertól, (aki az egyik legjobb barátnőm pasija és mindig beszólogatunk egymásnak) jött az infó, hogy az terjed rólam, hogy én halálosan beleszerettem ebbe a srácba (ezt akkor még magamnak sem vallottam be), ami a legszörnyűbb, hogy azt mondta,hogy ezt Ő mondta el valakinek és így szépen elterjedt ez a pletyka.Erre természetesen úgy felhúztam magam, és olyan üzenetet írtam Neki, amiben leírtam, hogy mekkorát csalódtam és számonkértem tőle az egészet. A végén kiderült ,hogy én csináltam magamból hülyét, mert megint megszívatott a barátnőm pasija (csak ezúttal túl messzire ment)...Le sem tudom írni, hogy mennyire szégyellem/tem magam...Teljesen világos lett számomra, hogy ebből a kapcsolatból semmi sem lehet és nagy erőkkel bele is kezdtem a felejtésbe.
DE! Hatalmas nagy szerencsémre tegnap összetalálkoztunk, de csak futólag, mert sietett a buszhoz. Ennek ellenére mondta, hogy már régen találkoztunk és már nagyon jó lenne összehozni azt a napozást. Na ezek után azt hiszem, hogy teljes a zűrzavar a fejemben és természetesen csakis csak Ő rajta jár az eszem....Egyenlőre a felejtés gondolatát félre raktam és kíváncsian várom, hogy mi lesz ezzel a napozással...
Ui.:Ígérem többet ilyen hosszú bejegyzést nem írok, de most egyszerűen ömlenek belőlem a szavak...Ja és életemben először mellém állt a szerencse és sikerült lerakni az angol középfokú nyelvvizsgámat...Remélem a szerencse mellettem is marad....:)
XoXo
