f*ck yeah...

Nem tudom elhinni, hogy hogy a bűbánatba lehet az, hogy engem mindig olyan ember szemel ki, aki egyáltalán nem jön be. Ez nem az első este, hogy ez történt és annak nem lett jó vége, mondjuk én örültem annak, hogy végül letiltott XD...és azóta nem is szólt hozzám az utcán sem...Ma pedig buszon egy srác úgy bámult, hogy megmozdulni is alig volt merszem.Egy félórával ezelőtt pedig jött az üzenet:

                       szia szép voltál ma, találkozhatunk?

Azt hittem hogy lefordulok a székről, mellesleg ez a mai nap nem is volt a legjobb, minden dolognak a legrosszabb oldalát láttam meg és ez az üzenet jött. Halvány lila gőzöm sincs, hogy hogyan kéne úgy lepattintani szegény gyereket, hogy nem tűnjek túl bunkónak és lehetőleg ne terjedjen el a híre...

Ahogy egyre többet gondolkozom az kezd körvonalazódni a fejemben, lehet, hogy meg van az oka, hogy miért olyan srácoknak tetszem akik, nem szimpatikusak egyáltalán (sem külsőleg, sem belsőleg)...Ráadásul aki meg nekem tetszik az meg rám sem bagózik(ezt részben lehet ,hogy magamnak is köszönhetem, mert amikor kellett volna valamilyen érzést kimutatni akkor én nem csináltam semmit, de ez most nem ide tartozik...).
Szóval lehet, hogy bennem van a hiba, hogy túl ,,jó" fiúkat nézek ki magamnak, olyanokat akik nálam sokkal jobbat érdemelnek.Lehet, hogy túl magasak az igényeim és szét kéne néznem az én ,,szintemen" is... Vagy tenni  kellene azért, hogy elég jó legyek annak, aki nekem tetszik. De vajon min kell ezen változtatnom?????

I'll do it. I want it.

The biggest failure

Ugyan már nem most követtem el a legnagyobb, legmeggondolatlanabb hibát az életemben azzal, hogy abbahagytam a sportot, amit  kiskoromtól 9 évig át hetente 5x űztem.
Az úszást régen annyira nem szerettem, mindig arra vágytam, hogy mikor jön el az idő amikor szépen, nyugodtan úszkálhatok és senki nem fog hajtani... amikor 1 éve eljött ez a pillanat nagyon örültem, de akkor még fogalmam sem volt, hogy mit hagytam a hátam mögött...Gondolom felmerül a kérdés néhány emberben, hogy akkor mi a francért hagytam abba...A válasz egyszerű: lázadtam. Ez elég elcsépelt kifejezés és köztudottan a mai tinédzserek nagy szeretettel húzzák rá az éppen aktuális meggondolatlan dolgaikra, de igaz. Azonban, ahogy telt az idő elkezdett hiányozni a közösség és nem azért, mert én olyan központi ember lettem volna ott (épp ellenkezőleg nagyon visszahúzódó voltam), hanem egyszerűen hiányzott az érzés ,az órával való versengés,  az izgalom mikor felállsz a rajtkőre és várod, hogy megszólaljon a síp, az eredményhirdetések és persze a kudarcok is, mikor nem sikerült teljesíteni egy-egy kitűzött célt. No, meg annyi szabadidőm lett, hogy nem tudtam vele mit kezdeni.Egy kifejezéssel átkozottul hiányzik. A mai napig is és egész éltemben bánni fogom azt a szeptember 14-i napot amikor felhívtam az edzőmet, hogy abbahagyom.
A legrosszabb az az egészben,hogy azzal áltattam magam, hogy nincsen az úszása magam és mivel 6 hónapot kihagytam sérülések és műtét miatt, többé már nem leszek olyan formában, amiben voltam annak idején.És ezzel nyugtattam  magam és még szomorúbb, hogy amit most írok eddig csak mondtam és nem hittem el, de így leírva még elkeserítőbb, hogy hagytam magam meggyőzni és nem küzdöttem, hogy nevetségesen gyenge voltam és semmi akaraterő nem volt bennem.
De remélem, hogy sikerült megtanulnom a leckét és ha még hasonló kérdések elé állít az élet, akkor foggal-körömmel küzdeni fogok a dolgokért, még akkor is ha az adott pillanatban nem is lelkesedek érte és kedvem lenne minden gond nélkül elengedni nem törődve a következményekkel.
Az biztos ,hogy az elmúlt évben rengeteget változtam...Nem mondom, hogy felnőttem, de valami mégis más lett.

Ui.:Azt hiszem mostantól tényleg helyre billent az akaraterőm, kitartásom és le fogom adni azt az 5-6 kg amit felesleges tovább cipelnem(erről majd nem sokára írok).Szurkoljatok!!!!

Szívemre vagy az eszemre hallgassak??

Itt a nagy kérdés... Gondolkozzak előre és az alapján cselekedjek, vagy hallgassak a szívemre és éljek a pillanatnak és ragaszkodjak hozzá?A helyzet az , hogy képtelen vagyok választani, mivel úgy érzem ,hogy önmagamat sem találom a világban. Sokat gondolkozom ezen és nem tudom,hogy milyennek kéne lennem, mi van megírva a sorsomban... Mi van ha rosszul választok? Vagy egyáltalán létezik olyan, hogy jó vagy rossz választás?? Egyszerűen nem tudom, hogy mi tévő legyek...

Begining

Hát remélem, hogy a következő bejegyzések már könnyebben fognak jönni...Azt hiszem,hogy igaz a mondás miszerint elkezdeni a legnehezebb valamit csinálni. Ez az új dolgot bele kell illesztened a napirendedbe, szokásoddá kell válnia ahhoz, hogy tényleg megérje és egy kis idő elteltével már ne feledkezz meg róla, hanem váljon igazi hobbivá amit teljes szívből, lelkesedéssel csinálunk nap mint nap.
Hát akkor START!

Hajrá hajrá!