Ugyan már nem most követtem el a legnagyobb, legmeggondolatlanabb hibát az életemben azzal, hogy abbahagytam a sportot, amit kiskoromtól 9 évig át hetente 5x űztem.
Az úszást régen annyira nem szerettem, mindig arra vágytam, hogy mikor jön el az idő amikor szépen, nyugodtan úszkálhatok és senki nem fog hajtani... amikor 1 éve eljött ez a pillanat nagyon örültem, de akkor még fogalmam sem volt, hogy mit hagytam a hátam mögött...Gondolom felmerül a kérdés néhány emberben, hogy akkor mi a francért hagytam abba...A válasz egyszerű: lázadtam. Ez elég elcsépelt kifejezés és köztudottan a mai tinédzserek nagy szeretettel húzzák rá az éppen aktuális meggondolatlan dolgaikra, de igaz. Azonban, ahogy telt az idő elkezdett hiányozni a közösség és nem azért, mert én olyan központi ember lettem volna ott (épp ellenkezőleg nagyon visszahúzódó voltam), hanem egyszerűen hiányzott az érzés ,az órával való versengés, az izgalom mikor felállsz a rajtkőre és várod, hogy megszólaljon a síp, az eredményhirdetések és persze a kudarcok is, mikor nem sikerült teljesíteni egy-egy kitűzött célt. No, meg annyi szabadidőm lett, hogy nem tudtam vele mit kezdeni.Egy kifejezéssel átkozottul hiányzik. A mai napig is és egész éltemben bánni fogom azt a szeptember 14-i napot amikor felhívtam az edzőmet, hogy abbahagyom.
A legrosszabb az az egészben,hogy azzal áltattam magam, hogy nincsen az úszása magam és mivel 6 hónapot kihagytam sérülések és műtét miatt, többé már nem leszek olyan formában, amiben voltam annak idején.És ezzel nyugtattam magam és még szomorúbb, hogy amit most írok eddig csak mondtam és nem hittem el, de így leírva még elkeserítőbb, hogy hagytam magam meggyőzni és nem küzdöttem, hogy nevetségesen gyenge voltam és semmi akaraterő nem volt bennem.
De remélem, hogy sikerült megtanulnom a leckét és ha még hasonló kérdések elé állít az élet, akkor foggal-körömmel küzdeni fogok a dolgokért, még akkor is ha az adott pillanatban nem is lelkesedek érte és kedvem lenne minden gond nélkül elengedni nem törődve a következményekkel.
Az biztos ,hogy az elmúlt évben rengeteget változtam...Nem mondom, hogy felnőttem, de valami mégis más lett.
Ui.:Azt hiszem mostantól tényleg helyre billent az akaraterőm, kitartásom és le fogom adni azt az 5-6 kg amit felesleges tovább cipelnem(erről majd nem sokára írok).Szurkoljatok!!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése